1988 májusában születtem. Amióta az eszemet tudom, jelen van az életemben a LEGO. Születésemkor már az idősebb testvéremnek is volt pár készlete. Nem meglepő, hogy már 2 éves korom után kezembe fogtam az első LEGO alkatrészeket.
Kezdetben még csak próbálkoztam, de rövidesen már önállóan találtam ki, és raktam össze LEGO City méretarányú járműveket. A szívem mindig is a járművek fele húzott, későbbiekben pedig már kimondottan a munkagépek, kamionok felé.
5 éves koromban kaptam meg az első LEGO technic készletemet egy véletlennek köszönhetően.
Ezután az érdeklődési köröm egyre inkább technic centrikus lett. Akkoriban nagyon lenyűgözött, hogy milyen technikai elemei vannak a LEGO-nak. Fogaskerekek, tengelyek, kardáncsuklók, elektromotorok, pneumatikus munkahengerek, stb.
A családban csak egy olyan ünnep volt, amikor nagyobb ajándékot kaptam, mégpedig a Karácsony. Minden ilyen alkalommal az aktuális legnagyobb technic készletet kértem a Jézuskától, aki többnyire meg is hozta nekem az áhított ajándékot.
Később már minden lehetséges módon igyekeztem összespórolni a zsebpénzemet, ami mindig technic LEGO-ra ment el. Nekem mindig is nagyobb örömet okozott egy komoly technikai részleteket rejtő készlet, mint egy számítógépes játék, egy gyorsabb processzor vagy egy nagyobb winchester.
Amikor már munkával is tudtam némi zsebpénzt keresni – hobbymnak hála – mindig megvolt mire kell spórolnom.
Az egyetemi kollégista életem alatt kerültem leginkább távol a LEGO-tól, hisz oda mégsem engedtek volna beköltözni 100 nagy készlettel. Akkoriban a LEGO-ra szánt időm csak a hétvégékre korlátozódott. Persze ennek ellenére olyankor is mindig bütyköltem valamit.
Felnőttként mindig is igyekeztem úgy beosztani a pénzem, hogy LEGO-ra is jusson. A számomra tetszetős készleteket szinte mindig beszerzem, sőt, ha úgy ítélem, hogy az alkatrészeire többször is szükségem volna, akkor megesik, nem is csak egyszer veszem meg az adott készletet.
Kiállításokba még 18 éves korom előtt csöppentem. Voltak kisebb próbálkozások, azonban 16 évesen nagy döntésre szántam el magam, és elkezdtem megépíteni egy óriás darut. Egy Liebherr ltm 1200 modelljét. Akkoriban egyedülállóan hatalmas modell volt, nemzetközi fórumokon is több országban felbukkant. Nem meglepő tehát, hogy a kész modellel sok kiállításra eljuthattam, akár még külföldi körökben is. Ez a daru még 10 év után is megtekinthető a legtöbb kiállításomon.
Azóta persze rengeteg új gép készült, amikkel képviselem magam a rendezvényeken. A legtöbb modell működő, bemutatókon is előszeretettel mutatom a funkcióikat, beszélek a technikai megoldásaikról.
Jövőképemet illetőleg a LEGO mindenképp szerepel az életemben. Természetesen biztosan lesznek olyan élethelyzetek, amikor kicsit háttérbe kell szorítanom – például család, gyerekek – de biztosan mindig vissza fogok térni szeretett hobbymhoz.