Kiskorom óta építgetek különböző Lego modelleket, de csak néhány évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban is foglalkozni a témával, vagyis részletes kidolgozású modellekkel, melyeket nem szándékozom szétszedni.
Eleinte csak magamnak építgettem. Nagy hatással volt rám Alex Zorko 1:8-as méretarányú modelljei, melyek közül a Mad Max-ben is szereplő Ford Falcon Interceptor ragadta meg legjobban a figyelmemet. Először ezt próbáltam megépíteni a rendelkezésre álló alapanyagokból: az eredmény egy kissé torz, de valamennyire hasonlító modell lett, akkor még kerekek nélkül. Ezzel még annyira nem voltak elégedett, ezért megépítettem egy sokkal kisebb léptékű autót, mely az előzőhöz képest már jóval komolyabbnak bizonyult, és a belsejét is sikerült megfelelően kidolgozni. Voltak benne ülések, 8 hengeres V motor, melyet egy kardánon keresztül hajtottak meg a hátsó kerekek, kormányozható első kerekek, felnyitható csomagtartó, nyitható ajtók. Itt-ott még ez is egy kicsit színhibás volt, de egy darabig megfelelt. Ekkor még nem igazán gondolkodtam azon, hogy sokáig megtartom, mert jött a következő ihlet.
Ez pedig egy szintén nagyobb méretű autó lett volna, egy BMW M3-as. Ehhez az akkoriban kapható Silver Champion kerekeit és felfüggesztését használtam fel. Kormányozható volt, de természetesen a rugó sem tudta teljesen megtartani a hatalmas súlyát, viszont mindenképpen szerettem volna megépíteni. így némi merevítést kellett belerakni, hogy legalább a fotókon jól mutasson. Ajtaja nem volt, mivel akkor veszített volna a merevségéből. Megemelni nehéz volt, mivel orr és farnehéz volt. Nagyjából egy hétig tartottam meg, aztán jött a következő nagyobb modell, egy 1971-es Plymouth GTX. Ez volt az első ténylegesen nagy modellem, melyet teljes egészében én magam terveztem meg. A belső vázszerkezethez ugyan sokat merítettem Alex Zorko munkáiból, de a külsőt már teljesen a saját elképzelésem, és az eredeti autóról készült fotók alapján valósítottam meg. Sajnos ekkor még nem állt rendelkezésemre olyan nagyméretű kerék, ami jól mutatott volna hozzá, ezért a Silver Champion-ét használtam fel, ennek következményeként egy kissé túllóg a karosszérián. Nem volt teljesen kidolgozva a belseje, a motorjai is inkább csak látványelem, mégis egyértelműen azonosítható volt az eredeti autóval.
Ezután kicsit hanyagolni kezdtem az autókat és tettem egy rövid kitérőt a digitális Lego világába. Elkészítettem egy Katamarán vitorlás digitális változatát, melynek megépítése azóta is várat magára.
Ugyanekkor kezdett el foglalkoztatni a II. Világháború, és annak technikai vonzata a németek részéről. Gondoltam építek egy harckocsit. Mivel ekkor még mindig csak a meglévő alkatrészeket használtam, ezért egy nagyon tarka-barka Tigris harckocsit sikerült megépíteni, mely azonban rugós felfüggesztéssel, és távirányítással volt ellátva. Ebben az időben még a makettezéssel aktívabban foglalkoztam, és mivel úgy döntöttem, hogy a tankot már szeretném megtartani, ezért nem okozott semmilyen problémát annak lefestése, melyhez szórópisztolyt és makett festékeket használtam. Az eredmény elég meghatározó lett, sikerült elkapni a korabeli kamuflázs mintáját, így aztán ez lett az első jármű, melyet elvittem egy MALUG találkozóra. A korábbi Plymouthot ekkor már szétszedtem, helyette két másik modellt, egy 1985-ös Shelby Chargert és egy 2005 Ford Mustang Knight Ridert vittem el a találkozóra.
Itt találkoztam először más lelkes építőkkel, és ismerkedtem meg a Truck Trialal, mely legóból készült, távirányítós teherautók versenyéről szólt. Több teherautót is építettem, valamint számos versenyen is részt vettem, néha egészen jó eredménnyel. A többféle teherautó közül, végül a Mercedes Zetros 6×6 teherautó formáját tartottam meg a legtovább, a meghajtó és felfüggesztőrendszerén azonban többször is változtattam, mire végül elérte azt a szintet, ami megfelelő masszivitást és erőt adott neki ahhoz, hogy például az egyik versenyen kitörött bal első kerékkel még el tudott tolni egy kb 0,5 kg-os sziklát és így értem be vele a célba. Egy időben megépítettem a 4×4-es változatát, mellyel a Keszthelyen rendezett lengyelekkel közös „nemzetközi” versenyen is részt vettem, sajnos kevésbé sikeresen. Azóta mindössze egyetlen Truck Trialt építettem, egy 8×8-as Tatra T815-öst, melyhez kétsebességes váltó tartozott, de az adott versenyen ez megadta magát, és azóta ráadásul inkább a kiállításokra koncentrálok, nem a versenyekre.
Suszter Zoltán invitálására részt vettem első HUNLTC-s kiállításom is, ahol időközben már bővítettem a kiállítandó járművek számát. Több harckocsit is sikerült megépítenem, ekkor már egységes sötétszürke színben, némelyiket távirányítással. Ezen harckocsik tervezésénél visszafordultam a digitális lego irányába, és mindegyikhez készült összeállítási útmutató is. A legnagyobb újítás azonban az volt, hogy megpróbáltam méretarányos kidolgozni a harckocsik belsejét is.
A kiállítási anyagom bővítése miatt, és mert nagyon szerettem volna építeni valami egyedülállót, ezért elhatároztam, hogy megépítem Magyarország legnagyobb, legóból épült csatahajóját. Munkám során Autocaddal dolgozom, így először a rengeteg beszerzett fotó és metszetrajzokat illesztettem a programba, majd lego kockákat rajzolva körberajzoltam a beillesztett képeket. Ebből nagyjából már meg tudtam állapítani, hogyan fogjak hozzá a dologhoz. A világon van néhány lelkes építő, aki ilyen méretű monstrumokat készít, de engem leginkább Jumpei Mitsui 1:40 méretarányú Yamato csatahajója inspirált, aki szemben a többi építővel, akik a kockák egymás mellé helyezésével építették fel saját hajójukat, ő élére állított plateket használt a hajótesthez. Ez ugyan jóval drágább, és időigényesebb megoldás, de szerintem sokkal látványosabb is. A kiszemelt hajó végül a Scharnhorst lett. És hogy miért egy német hajó? Mert ez idáig senki sem épített még német hajót. A méretarányt végül 1:48-ban kezdtem el, mert gondoltam, hogy a minifighez ez talán jobban passzolna, csak építés közben jöttem rá, hogy a minifigurák egy kicsivel nagyobbak hozzá, de ez a végső összerakott állapotba mégsem annyira zavaró. Összesen másfél év kellett ahhoz, hogy minden összeálljon és először Győrben ki tudjam állítani a hajót. Összesen három hónapot vett igénybe a számítógépes tervezés, melyhez SR3D Buildert használtam, és nagyjából a hajó bal oldalát tudtam vele megépíteni, mivel ennél több alkatrészt a program már nem tudott kezelni. Számításaim szerint közel 150.000 darabból áll, beleértve a fedélzeten található mentőcsónakokat és hidroplánokat is.
