A kockák tudománya – less bele az elemi LEGO®-kockák születésébe!

Ha te is léptél már mezítláb LEGO®-kockára, a lőtt sebbel vetekedő fájdalom mellett biztosan az is átvillant az agyadon, hogy miért is nem törik össze az apróság a súlyod alatt. Bizony, az elemi LEGO®-kockák rendkívül tartósak, megalkotásuk komoly szakértelmet, precizitást és gép-apparátust igényel, az eljárást pedig szigorú minőségbiztosítás kíséri. Ráadásul az évtizedekkel ezelőtti elemek tökéletesen passzolnak a legfrissebb készletek kockáiba, az újak pedig pontosan ugyanolyan elnyűhetetlenek, mint az 1958-ban megalkotott őseik. Mi szükséges mindehhez? Mostani posztunkban elkalauzolunk a gyártási folyamatok kulisszái mögé.

Bár a LEGO®-t gyártó cég története már 1932-ben elkezdődött, a ma ismert kockákat 1947 óta gyártja műanyagból a dániai központú cég. Korábban fából voltak az alkotóelemek, az emberek nem is hitték, hogy ezt valaha is kiszoríthatja a természetidegennek ható műanyag. Az Ole Kirk Christiansen által alapított cég azonban az anyagváltással együtt egy újítást is bevezetett: a kockák tetejére bütykök kerültek, az aljuk pedig lyukas lett. A ma ismert kockák 1958-ban születtek meg, miután felülvizsgálták az egy évtizeddel korábban megalkotott elemeket. A műanyag kockák ekkor nyerték el azt a tulajdonságukat, melyet máig őriznek: könnyedén illeszthetőek és szétszedhetőek. Ezzel generációkat tettek kockafüggővé.

Az elemi LEGO®-kocka varázsa az egyszerűség és a bonyolultság tökéletes ötvözetében rejlik. Az építőelemek felhasználása lényegében nem igényel magyarázatot, de a kombinációs lehetőségek, az egyre újabb, specifikus alkatrészek viszont LEGO® építmények végeláthatatlan variációját teszik lehetővé. Ahhoz azonban, hogy tökéletesen passzoljanak egymásba a világ számos pontján, köztük Magyarországon, Nyíregyházán is gyártott elemek, nagy odafigyelés, pontos gyártósor és komoly szakértelem szükséges.

A kockáknak, tengelyeknek, minifiguráknak és a teljes LEGO®-rendszer összes többi elemének ugyanolyan szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelniük. Az összerakásukhoz és szétszedésükhöz szükséges erő pontosan definiált, maguktól nem eshetnek szét az építmények, de könnyen szétszedhetőnek kell maradniuk. Ahhoz, hogy a megfelelő összetartó erő fogja egybe az általad épített LEGO várat, csillagrombolót, sarkkutató bázist, ezredmilliméterig pontos alkatrészekre van szükség.

A gyártás folyamatának kezdő lépéseként 310 fokon krémszerűvé olvasztják a műanyagszemcséket, melyeknek az anyaga 1963 óta akrilnitril-butadién-sztirolt, vagy ahogy gyakrabban emlegetik: ABS. Ezután a műanyag kis kapacitású öntőformákba kerül, majd egy gép több tonna nyomást kifejtve megformázza a kockákat.

Az öntőformák a végtermék nagy pontossága miatt korlátozott kapacitásúak. Más játékgyártókkal ellentétben, ahol egyszerre akár hatvan öntvény is készül, a LEGO® sokkal kevesebbel dolgozik. Öntőformáik precíziós módon vannak beállítva, áruk pedig borsos, több tízezer dollárt is kóstálhat a minőségileg elfogadható forma. Nem akármilyen pontosságról beszélünk: statisztikák szerint egymillió kockánként mindössze 18 selejt képződik. Ehhez szükség van olyan, a fröccsöntéshez használt formákba beépített érzékelőkre, melyek a nyomás és a hőmérséklet ingadozását figyelik annak érdekében, hogy minimális szinten tartsák a selejtszámot.

Ez az elképesztően alacsony selejtszám annak tükrében még félelmetesebb, hogy az Insider videója szerint másodpercenként átlagosan 1300 LEGO®-kocka készül. Ez percenként 78 ezer, óránként pedig 4,6 millió építőelemet jelent.

Mindezek után ugye te sem csodálkozol, hogy a 30 évvel ezelőtti LEGO®-kockáid tökéletesen illeszkednek a legújabb szettek építőelemeibe?

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük